Asztrológia és az ayurvéda Indiából

Asztrologia-es-az ayurveda-Indiabol (11)

Az asztrológia tudománya és az ayurvédikus gyógyítási módszerek nálunk Európában misztikus keleti tanoknak tűnnek és mindenféle sztereotípiákat társítunk hozzájuk. Itt Indiában viszont, maga a kézzelfogható valóság.
Aki azt gondolná, hogy az indiai asztrológusok valami ágyékkötős, ősszakállú öregemberek és mindenféle varázs igéket mormolva, csukott szemmel mondják meg a jövőnket, azoknak csalódást kell okoznom.

Az asztrológia egy élő tudomány Indiában és e tudomány legjelesebb képviselői, nemhogy nem ágyékkötős öregemberek, de kimondottan modern kinézetű és gondolkodású, általában fiatal emberek. Több ilyennél is jártam és az egyik legneveseb asztrológusnál kicsit el is időztem. Úgy voltam vele, próbára teszem a tudományát. Nem jött zavarba, mosolyogva ültetett le.

Csak a születési adataimat akarta tudni, semmi másra nem volt kíváncsi. Kicsit írogatott, meg rajzolt. A papíron számokat láttam még, valami képletszerű elrendezésben. Nem tartott ez túl sokáig és felém fordult, majd malayalam nyelven elkezdte mondani, amit lát. Angolra fordítva, meglepő magabiztossággal vájkált a múltamban. Nem kérdezett, csak mondta, visszaigazolást sem várt, gondolom pontosan tudta, hogy nem téved. Nem átvitt értelemben lefordítható általánosságokat mondott, hanem konkrét tényeket évszámokkal. Meglepett és egyszer sem tévedett.

A jelenemet is pontosan felvázolta és miközben mondta, azon töprengtem (még jó, hogy az ember gondolatai nem hallatszanak ki a fejéből), honnan a csudából tudja, hisz nem ismerhet. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy zavarba ejtő pontossággal ismertette az életemben jelenlévő gondokat, vágyakat, elvárásokat. Nem valami ködös, jelképekkel tele tűzdelt szöveg halmazt zúdított rám, amit ha éppen akarok, még néhány ponton egyezhet is az életemmel. Nem, ő konkrét dolgokat mondott, mintha ismerne közelebbről.

Hab a tortán, hogy a jövőmből is ismertetett velem néhány dolgot . Hónapra pontosan megmondta, mi meddig fog tartani és mire számíthatok. Fel is írtam magamnak, ellenőrizni fogom.
Miután mindezt elmondta, az arcába mosolyogtam és azt mondtam: Most, hogy megmondtad a jövőt, tudom mire kell ügyelnem. Így a jövő már is más lesz…?!
Szelíden mosolyogva azt válaszolta, hogy nem lesz más, minden pillanatban nem tudok azzal foglalkozni, amit ő mondott.
Lehet, hogy egy nappal vagy egy héttel később, de akkor is be fog következni az, amit mondott.
Azzal váltunk el, hogy egy kimondhatatlan nevű Istenhez kell imádkoznom és minden rendben lesz.

A másik misztikum az ayurvédikus gyógyítás, Indiában egyáltalán nem számít különlegességnek. Az állami kórházak részlege vagy osztályaként működik mindenfelé. A kórház területén, pontosabban az épületen belül nem forgathattunk, de kívülről vagy ahova beláttunk, ott igen. Az ayurvédikus részen épp csak a pultok mögé nem mehettünk. Külön gyógyszertára van és a benne található gyógyszerek is mind-mind ayurvédikusak. Nekem úgy tűnt, hogy itt Indiában ez egy szakrendelés. Teljes természetességgel a hétköznapi élet része. Ugyanúgy, mint az általános orvoslásban felkészült orvosok, terapeuták végzik a kezeléseket.
Érdekes volt látni, hogy ami nálunk misztikum, az itt a valóság.
Persze ennek is vannak különböző színei, mert volt szerencsém látni egy ayurvédikus magán kórházat is. Minden ugyanaz csak a környezet sokkal szebb, gyönyörű nagy épület, szépen ápolt kerttel a vízparton.

Ennek ellen pólusaként a pór nép számára létrehozott rendelőben, vagy inkább komplexumban is jártam. Ez szintén állami és a kórházhoz tartozik, csak egy más városrészben van. Orvos valamint személyzet itt is van, de semmi nem emlékeztet egy gyógyító intézményre. Beton padozat, barna fa padok, az orvos asztala is nagyon régi és fa, koszos sárgára festett falak, poros udvar.

Láttam azt is, ahol a főzeteket készítik. Réz üstök a földön, engem inkább egy falusi spájzra emlékeztetett, mint sem egy gyógyszerkészítő üzemre. Mindenesetre működik.
A betegek oda tipegnek a ráccsal ellátott ablakhoz, közvetlenül mellette az ajtó sarkig nyitva, de nem baj, akkor is az ablakhoz kell állni. A paciens szépen oda adja a hozott üvegecskéjét, általában fél literes meg a cetlit, amit az orvos vagy terapeuta írt tele. Lepattant zománcú merőkanállal megtöltik az üveget és már mehet is a kedves beteg.

Természetesen hajtott a kíváncsiságom és bementem, fotóztam majd oda fordultam a nem is tudom kihez -lehet, hogy ő volt a gyógyszerész- és megkérdeztem, hogy bejöhetek-e?

A válasz:
– Nem!

Mire én:
– De már bent vagyok!
– Majd kimész.
– Fotózhatok?
– Nem.
– De, már megcsináltam a képeket.
– Nem baj.
– Csinálhatok, még képeket?
– Nem, de azért nem kell abbahagynod.
– Most akkor mi van? Megtiltod, aztán meg mégis megengeded?
– Én nem vagyok rendőr. Az én feladatom csak annyi, hogy elmondjam, nem szabad. Az már a te dolgod, hogy betartod-e?
Tetszik ez az indiai mentalitás. Nem tudom, hogy ayurvédikus-e vagy sem, de máris jobb kedvre derül az ember tőle.


Comments are Closed

Copyright © MAGNUS EXPEDITION ® - All Rights Reserved - 2014 - Designed & Edited - DunaComp Informatika - WP alapokon
WP-Backgrounds Lite by InoPlugs Web Design and Juwelier Schönmann 1010 Wien